Parga történelme

Parga város eredete az ókori görögök idejére nyúlik vissza: az első írásos emlékek a település létezéséről i. e. 200 körülről származnak, amikor még Toryne (Toryni) néven ismerték.

A város környéke igazán mégis csak a 13. században indult fejlődésnek, amikor a környékbeli, addig hegyekben élő lakosság a török és albán katonák állandó zaklatását megunva miatt a tengerpartra költözött. A Parga név is ekkortól vált egyre ismertebbé, bár ekkor leginkább még még Ypargos, illetve Paragia névvel illették a környéket. A támadások azonban nem csupán a szárazföld, hanem a tenger felől is érkezhettek, a város lakói a normannok segítségét kérték egy erőd felépítésében.

A híres pargai vár elődje ekkor épült az öböl legmagasabb pontjára, ami már viszonylagos védelmet biztosított a tengeri kalózokkal szemben. 1401-ben a város szövetséget kötött a velenci birodalom korfui helytartójával, ami a tenger akkori urainak számító velenceiek védelmét biztosította. A szövetség nem csak katonai segítséget jelentett, a környék gazdasági fellendülését is magával hozta: sokat erősödött a kereskedelem, nagyobb kikötők épültek, a polgárok tehetősebbé váltak.

A velenceiek nem csak a kereskedelmet, de a mezőgazdaságot is jelentősen megerősítették: Parga környékének elhelyezkedése, kiváló klímája lehetővé tették kiterjedt olajfa erdők telepítését, és az értékes olíva olaj előállítását. A város kikötőjéből hamarosan olívával megrakodott hajók indultak szerte a Földközi-tengeren, és gazdagították tovább Pargát és a velenceieket.

A viszonylagos békeidőknek az Oszmán Birodalom terjeszkedése vetett véget, ami a várost is elérte: 1452-ben a török csapatok a település falai alá értek, és az akkorra megerősített vár sem tudta megállítani őket. Több éves hódoltság után végül a török csapatok elhagyták Pargát, és a település ismét a velenceiek befolyása alá került. A legendák szerint a 16. században a félelmetes kalózkapitány, Barbarossa érkezett hajóján a városhoz, és hatalmas sarcot kért a lakosságtól. Mivel a városlakók ezt megtagadták, porig ágyúzta a várost. Természetesen a lakosság velencei segítséggel hamarosan újjáépítette Pargát, és a várat még jobban megerősítették. Szükség is volt a jelentős erősítésre: Ali pasa a török sereg élén 1571-ben megtámadta a várost, és hónapokra ostrom alá vonták. A velenceiek békeszerződési ajánlattal fordultak a törökökhöz, akik látva mindkét oldal hatalmas veszteségeit, el is fogadták azt.

Az egyezség több mint 70 évig tartó békét hozott a vidékre, és Parga ismét fejlődésnek indult. A törökök a szerződés lejártakor, 1657-ben azonban már nem szerették volna, hogy a velenceiek tovább uralják a környéket, és ismét megtámadták a települést. Három éves háborúskodás után végül mégis feladni kényszerültek az ostromot.

 

A pargai vár

A pargai vár korabeli ábrázolása

 

1797-ben a velenceiek meggyengült birodalma megadta magát Bonaparte Napóleonnak, ezzel Pargát is francia kezekre adva. A francia csapatok több évig állomásoztak a város közelében, egészen addig, míg Napóleon waterlooi vereségének hírére fellázadt ellenük a helyi lakosság, és távozásra kényszerítették őket. A lázadást a brit haderő is támogatta, azonban ők csak a Jón-szigeteket szerették volna elfoglalni, hosszú távú céljaikban nem szerepelt a város megtartása. Parga az angoloknak jó kiindulópontot jelentett Korfu, Lefkada, Kefalónia és a többi környékbeli görög sziget elfoglalásához.

A törökök látták ezt, és mivel még mindig láttak fantáziát a környékben, és jó üzleti érzékkel vételt ajánlottak az angoloknak: 150.000 fontért végül a britek 1817-ben valóban eladták Pargát az Oszmán Birodalomnak. A helyi lakosság ezt arculcsapásként élte meg, hiszen a törökök annyi háborút és fájdalmat okoztak már a helyi embereknek. Az eladás hírére szinte a teljes helyi lakosság, több mint négyezer pargai ember elhagyta a várost, Korfu szigetére menekültek. Féltek a rabszolgasorba taszítástól, illetve attól, hogy az eladás miatt Parga minden eddig kivívott kiváltságát elveszíti.

 

Parga régen

 

A törökök látva a helyi lakosság távozását, hamarosan saját népüket telepítették Parga házaiba. Az elmenekült lakosok közül többen is visszatértek néhány évvel vagy évtizeddel később, ám akkorra a törökök már teljesen berendezkedtek a városba. Parga török uralmának csak 1913-ban szakadt vége, amikor a várost Görögországhoz csatolták, a törökök végleg pedig elköltöztek a környékről. 

 

Parga

A város a 80-as években...

 

Parga

...és napjainkban